Ugyanaz a típushiba.

Ma két konzultációm is volt nagyon kezdő vállalkozókkal. Ugyanaz a típushiba. Nem ő tehet róla, így kondicionálták. Próbálja felülírni a programot, a sokadik marketing kurzust tapossa, de még mindig totálisan láthatatlan, mert igazából alkalmazott. Van vállalkozói engedélye - így hívja, mert neki engedély kell, hogy vállalkozzon, csak ezt egyelőre nem adta még meg magának. Mert ő is érzi, mint Pinokkió, hogy még nem igazi kisfiú és fél, hogyha “kiteszi magát a kirakatba”, az a minimum, hogy szégyenszemre kirügyezik az orra.

Ismerős az érzés? @mindenki

Rengeteg múlik a szóhasználaton. Ugyanis, ha valaki kikerül a kirakatba, arra mint tudjuk ujjal mutogatnak, manapság jól odakommentelnek és ez olyan elviselhetetlen szégyen, már előrevetítve, hogy ezt a kockázatot nem lehet vállalni. Pedig a vállalkozó vállal.

Aki vállalkozni kezd, le kell cserélje a szótárát és fel kell ismerje, hogy mikor definiálja ő saját magát alul. Ugyanis mindkét vállalkozó a saját maga útjában áll. Nincs semmi külső körülmény, amire rá lehetne fogni, hogy egyelőre valahol máshol bolyonganak és nem látják a terített asztalt.

Tudják-érzik is és rendkívül hálás vagyok, hogy engem választottak mentoruknak! De rajtuk kívül még ezrével vannak olyanok, akiknél csak ki kellene cserélni a szótárat és megmutatni pár fogást és mint egy pillangó, úgy alakulnának át. Tegnap egy másik konzin pont mondtam, hogy én már látom, hogy 2 év múlva hol lesz. És tényleg látom, ha átkattant a gondolkodás! Ragyogni kezd a tekintete, tele lesz tettvággyal és egyre inkább érzi, hogy nem szenvedője, hanem főszereplője a vállalkozásának!

A jövő heti workshopon kiemelten fontos témám lesz ez a vállalkozói mindset, ami után újra fogalmazhatod magad és nem félsz már, hogy mit mondanak!