Azt hiszed a “profik” mindent kiráznak a kisujjukból.

Azt hiszed a “profik” mindent kiráznak a kisujjukból. Nekik mindig minden lépés tökéletesen sikerül, nem tévednek, nem akadnak ki, nem lamentálnak napokig, hetekig egy problémán. Pedig nem. Tudom, hogy csak a sikerekről illik beszélni a társadalmunkban és az, ami nem sikerül a szőnyeg alá seprendő. Hiszen onnantól kezdve, ha nem sikerül máris gyenge vagy, máris jön a mi megmondtuk, máris kicsit dagonyáznak a nyomorodban, ezért senki nem beszél arról, ha valami nem sikerült. Pont ahogy a külföldi magyarok csoportjaiban csak sikertörténetek vannak, az utolsó forintjukat elveszítve hazakullogók általában nem írnak történeteket. Elbújnak és sokan soha többé semmit nem próbálnak meg újra.

Pedig a “profik” attól profik, hogy újra és újra nekifutnak. Ezer helyzetben futottam már neki újra és újra, de a héten nem vagyok profi, mert sokadszor pattanok vissza egy olyan falról, ami nem értem, hogy miért van ott, pedig én teremtettem. A helyzetet és a falat is. Ezt ésszel sokkal könnyebb megérteni, mint szívvel elfogadni, hogy ez nem az.

Ilyenkor a legnehezebb jelen lenni a social medián, mert hazugnak érzem a kommunikációm, ha csak a szépet írom, ha könnyűnek láttatok egy olyan utat, amilyen jelen pillanatban életem legnehezebb döntéseinek egyike. Ha pedig elmesélném, akkor sokak boldogan cserélnének velem. Mert mindenki a maga szintjén nyomorog. Vállalkozni nehéz. Országot váltani nehéz. Vállalkozni és közben országot váltani még nehezebb, és bár most utálom és éppen belehalok, még mindig örülök, hogy megtettem. Mert ha nem tettem volna, még mindig azon tépelődnék, hogy mi lenne ha...

Tehát amikor az egyiket meg a másikat sikeresnek látod, akkor nem látod, nem mutatja azokat a döntéseit, ami miatt délelőtt hisztizve sírt, délután pedig mosolygós LIVE-ot tartott, ahol olyanokkal kapcsolódhat, akiknek ezek a szavak jelentik az erőt, hogy ők is meg tudják csinálni. Ez van most.

Te hogy vagy? Ventilálj bátran!